Villamos szakmai rendszerszemlélet VI. - Egyenpotenciálú összekötések

A Villamos szakmai rendszerszemléletet címmel indított cikksorozat (1. 2. 3. 4. 5.) bevezető részében felsorolt rendszerelemek közül most az egyenpotenciálú összekötések rendszerének tárgyalására kerül sor. Előre kell bocsátani, hogy az egyenpotenciálú összekötések rendszerének létesítése ma szakmailag sokkal többet jelent, mint a korábban értelmezett EPH fogalma.

Előzmények
Az EPH betűszó egyenpotenciálra hozást, egyenpotenciálra hozó hálózatot jelent, a fogalom megalkotásának idején azonban az EPH céljának műszaki megfogalmazása a mainál lényegesen szűkebb, korlátozottabb volt. Nem kis részben ezért az erősáramú villamos szakma kevesebb figyelmet fordított és kisebb jelentőséget tulajdonított a kérdésnek, mint az feltétlenül szükséges.
Az EPH létesítése régen is alapvető összefüggésben volt a villamos biztonsággal, de ez a vonatkozó előírásokon nem jött át. A korábban érvényben volt magyar nemzeti érintésvédelmi szabvány és a vonatkozó jogszabály előírásai szerint csak ott volt kötelező EPH-rendszer létesítése, ahol védővezetős érintésvédelemként TN-rendszert alakítottak ki (nullázást alkalmaztak). Ha rendelkezésre álltak a nullázás külső feltételei, akkor a fogyasztási hely érintésvédelmére nullázást kellett alkalmazni. Ugyancsak nullázást kellett alkalmazni, ha a nullázás belső feltételei rendelkezésre álltak, vagy ennek feltételei megteremthetők voltak (a külső feltételek rendelkezésre állásától függetlenül). A „megteremthető feltételek” tulajdonképpen egy teljesen szubjektív dolog volt, nem voltak hozzárendelve sem műszaki, sem gazdasági feltételek vagy szempontok. Ha végiggondoljuk, nem fordulhatott (volna) elő, hogy a nullázás belső feltételei ne lettek volna megteremthetők. E megközelítések és az ebből származó problémák részletezése a cikksorozat érintésvédelemmel foglalkozó részében lesznek kifejtve. A lényeg az, hogy sok esetben ott is elmulasztották az EPH kialakítását, ahol ennek semmi akadálya nem volt. TT rendszerek (védőföldeléses érintésvédelmi mód) létesítésekor, illetve a nullázásra való előkészítés szakmai feladatainak részeként nem volt előírás az egyenpotenciálú összekötések kialakítása, sőt ez még ajánlásként sem szerepelt. Itt érdemek kitérni rá, hogy az európai szabványokban már nincs értelmezve az ellátó (utcai, közcélú) kisfeszültségű hálózat, a transzformátor körzet érintésvédelme.
A mereven földelt csillagponttal üzemelő kisfeszültségű hálózatok négyvezetős, PEN vezetővel üzemelő TN-C rendszerek. Ugyanakkor ez sok szakember számára nem köztudott.

Állapot a múlt és a jövő között
Mint alább látni fogjuk, az egyenpotenciálú összekötések megléte a villamos biztonsághoz feltétlenül szükséges. Amíg eddig valóban eljutunk, a szemlélet átalakításán túl számos problémával kell megküzdenünk.
Nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy az EPH tényleges műszaki előnyeire vonatkozó szakmai ismeretek hiánya sajnos ma is kedvezőtlen hatással van a villanyszerelő szakma működésére. Sok „régi szakember” valójában nincs tisztában az EPH lényegével és fontosságával. Valahogy úgy gondolhatják, hogy ez csak amolyan „plusz”, ami ha, nincs, akkor sem feltűnő… Ők „természetesen” a jelenleg hatályos szabványelőírásokat sem ismerik. Ideje lenne pedig hatósági szempontból felfigyelni erre és megfelelő jogi eszközökkel megakadályozni mindazok „szakmai” működését, akik némely esetekben a villamos biztonságnak néha szinte a legelemibb ismereteivel sincsenek köszönő viszonyban!
Tovább súlyosbítja a helyzetet az, hogy az EPH utólagos kialakítása korántsem egyszerű dolog, nem kis részben azért, mert a meglévő épületek igen nagy hányada alatt nincs földelőrendszer. Valahol (általában a fogyasztásmérő-hely környezetében) van – vagy volt – egy földelő, és ennyi. Épület felújítás (épületalap-szigetelés, járdafelújítás stb.) alkalmával ez ellen érdemben lehet tenni, amikor lehetőség van az épület körül egy zárt körföldelő letelepítésére, lásd a cikksorozat földelőrendszerről szóló részét! Ritka és üde kivételektől eltekintve kimondottan rossz az építőipari szakmák együttműködése, ami sokat ront a helyzeten, mint ahogy az is, hogy az ingatlanok tulajdonosai teljesen tájékozatlanok az EPH mibenlétét és szükségességét illetően. Ha pedig a víz-, gáz-, központifűtés szerelők, a burkolók és a festők levonultak, akkor már tényleg kimondottan komoly probléma az EPH létesítése! Persze itt abszolút nem megoldás „belefutni” a vis major esetbe, hiszen EPH hiányában villamos biztonságról érdemben beszélni nem lehet. Természetesen minden erősáramú villamos szakember közös felelőssége, hogy ilyen esetek ne forduljanak elő.
Valójában mindez kevés, míg hazánkban a jogalkotók nem teszik tényleges követelménnyé az érintésvédelem szabványossági felülvizsgálatát, ha kell, szankciókkal kényszerítve az ingatlanok tulajdonosait a villamos biztonság legalapvetőbb feltételeinek megteremtésére.

Az egyenpotenciálú összekötések szükségessége
Az európai szabványokban jól követhető az egyenpotenciálú összekötések előírásainak korszerűsödése. Egyre inkább kitűnik az egyenpotenciálú összekötések alkalmazásának többcélúsága és komplexitása, ami teljes mértékben jogos, mivel a fő- és kiegészítő egyenpotenciálú összekötések funkcionális szükségessége egyaránt kiterjed a belső túlfeszültség elleni védelemre (belső villámvédelem, összecsatolások), a zavarvédelemre (EMC) és az erősáramú villamos biztonság szintjének fokozására a villamos szempontból veszélyes környezetekben, így pl. a fürdőszobákban.
Az egyenpotenciálú összekötések előírások szerinti kialakítása elengedhetetlen része a villamos biztonságnak, a személyi veszélyeztetés és a károk megelőzésének. A hatályos szabványelőírások értelmében az egyenpotenciálú összekötések rendszerének kialakítása a táplálás önműködő lekapcsolásával működő áramütés elleni védelmek, azaz a védővezetős hibavédelmek szerves része, elhagyhatatlan tartozéka. Az egyenpotenciálú összekötések annak érdekében szükségesek, hogy a védővezetős érintésvédelembe bekötött villamos készüléktestek és a velük együtt megérinthető (nem villamos) szerkezetek között ne jöhessenek létre a védett térben nem kívánt és meg nem engedhető, veszélyes potenciálkülönbségek. A szabványos kialakítási elvek minden szempontból megfelelő gyakorlati alkalmazása mégsem kézenfekvő, ha a villamos tervező és kivitelező szakemberek nem rendelkeznek megfelelő rendszerszemlélettel és nem tudják készség szinten alkalmazni a szabványok egyenpotenciálú összekötésekre vonatkozó összes előírását.
Igen lényeges kitérni rá – úgy a védővezetős érintésvédelem, mint az egyenpotenciálú összekötések vonatkozásában –, hogy mindig egyértelműen meg kell határozni a villamos szempontból megfogalmazott védett teret, tudatosan tisztában kell lenni annak kiterjedésével, határaival. Ha ez a meghatározás szakmailag nem teljesen egyértelmű és tudatos, akkor szinte bizonyosra vehető, hogy ott valami probléma áll elő! Mindkét vezetőképes rendszer hatókörének ugyanaddig kell kiterjednie, ugyanabban a kiterjedésben kell védelmet nyújtania a védett villamos készüléktestek és az épület, a védett tér különféle fémszerkezeteinek a földelőrendszerre történő megbízható csatlakoztatásával. Az EPH-rendszer kiterjedése a fémes rendszerek kiterjedése által nagyobb is lehet, mint a védővezetős érintésvédelemé, de fordítva ez nem megengedhető! Nem fordulhat elő, hogy egy villamos készüléktest olyan – nem villamos – szerkezettel együtt legyen megérinthető, amely „idegen” potenciálú, azaz nem ugyanarra a földelőrendszerre csatlakozik, mint amire a villamos készüléktest.
Természetesen előfordulhat, hogy egy villamos energiával ellátott, védővezetős hibavédelemmel (érintésvédelemmel) rendelkező épületnek, létesítménynek nincs olyan része, szerkezete, amit egyenpotenciálú összekötéssel kellene és így lehetne ellátni. Ez a ritka eset, amikor nem kell, mert nem lehet EPH-rendszert kialakítani. Ilyen példa mondjuk egy teljesen fából készült kis épület, amelybe nincs bevezetve a víz és/vagy a gáz, nem találhatók benne házi fémhálózatok és természetesen nincs fürdőszobája sem.
Az viszont nem mentesít az EPH szükségessége alól, ha az épület saját (akár törpefeszültségű) villamosenergia-ellátással rendelkezik, mivel az idegen potenciálok jelenléte egy lakótérben mindenképpen potenciális veszélyhelyzet.

Az EPH jelenleg érvényes előírásai
Az EPH „régi”, szűkített fogalmán végleg túllépett az idő, ezért az új, illetve bővített értelmezés ismerete mellett – és természetesen a vonatkozó szabványelőírások betartásával – az EPH kifejezés ma is használható általános értelemben az egyenpotenciálú összekötésekre. Az EPH európai szabványokban foglalt előírásai ugyan eltérőek a mai napig hatályban levő KLÉSZ előírásaitól, de az ütközés csak látszólagos, mivel az európai szabványban található előírások a KLÉSZ-ben tárgyaltak kiterjesztését jelentik, így a szabványokat megfelelően ismerő szakemberek körében ebből nem támad zavar. Egyébként hamarosan várható a jogszabály módosítása és ezzel a hatályos szabványelőírások lépnek a KLÉSZ-ben szereplő követelmények helyébe.
Az európai szabvány az egyenpotenciálra hozó vezetőt „védő egyenpotenciálra hozó vezető”-nek nevezi. A „védő” szó alkalmazása az EPH műszaki értelmezésén nem módosít, így elhagyható (de azért tudjunk róla). A vonatkozó szabványok előírásai szerint a következő, EPH célú csatlakozásokat, illetve lehetőségeiket kell kialakítani.

Fő egyenpotenciálú összekötések
A fő egyenpotenciálú összekötések kialakításának célja (az elnevezésből is következően) az épület, létesítmény nagy kiterjedésű, önállóan is számottevő potenciált képviselő szerkezeteinek potenciálrögzítése a helyi földpotenciálhoz. A helyi földpotenciált az épület, létesítmény földelőrendszere képviseli.
Az épületen kívülről érkező, illetve az épületen belül található szerkezetek többnyire földpotenciálon vannak, de elvben bármilyen ismeretlen, ún. „idegen” potenciálúak is lehetnek. Ez esetben ezek a szerkezetek hibamentes (villamos szempontból „nyugvó”) állapotban földpotenciálon vannak, de meghatározatlan és ismeretlen eredetű okból kifolyólag bármikor más potenciálra kerülhetnek. Ez veszélyes! A műszaki cél e szerkezetek minden körülmények között megbízható rögzítése az épület földelőrendszeréhez, tervezett módon kialakított vezetőképes kapcsolatokon keresztül.
A földelőrendszerre történő csatlakozással egyenértékűnek minősül a fő földelővezetőre, illetve a fő földelősínre történő csatlakozás is.
Ennek megfelelően az épületbe, létesítménybe (a védett térbe) belépő és onnan kilépő vezetőképes szerkezeteket, valamint az épületen belüli, itt felsorolt fémszerkezeteket az alább megfogalmazott módon kell a földelőrendszerre csatlakoztatni.
- A hideg- és melegvíz, gáz, távfűtés stb. célú, fémanyagú csővezetékeket, illetve a vezetékes rendszerek földelt vezetőit (pl. fémköpeny, árnyékolások) előírt keresztmetszetű vezetővel kell összekötni az épület, létesítmény földelőrendszerével. A fő egyenpotenciálú összekötések az épületen belül, a belépés pontjához a lehető legközelebb, ellenőrizhető helyen legyenek kialakítva. Az adott szerkezetnek az épületbe lépési pontjához közeli bekötése azért szükséges, hogy az épületet érő villámcsapás esetén a potenciálkiegyenlítés érdekében itt folyó rész-villámáramok ne legyenek hosszabb vízszintes áramútra kényszerítve. A villám hosszú EPH-bekötésen folyó részárama akár meg nem engedhetően nagy feszültségesést is okozhat, ami az épületben veszélyes potenciálkülönbségként jelenhet meg. Amely szerkezetek közvetlen módon való földelése nem megengedett, illetve nem lehetséges (pl. fém gázcső aktív katódvédelemmel, távközlési kábel a brumm problémája miatt), ott az adott közmű üzemeltetőjével közösem kell meghatározni a földelőrendszerre történő csatlakozás módját (pl. leválasztó szikraközt kell alkalmazni). Az itt felsorolt bekötések az idegen potenciálokból eredő veszélyeztetés megszüntetésén túl a villámvédelmi potenciálkiegyenlítés feladatát is ellátják, így ezeket a bekötéseket elmulasztani semmiképp sem szabad!
- Az épület házi fémhálózatai alá tartoznak a központi fűtés, a klímatechnikai és egyéb légtechnikai fém csőrendszerek, valamint a vasbeton épületszerkezetek fő részei (különösen, ha azok egymással vezetőképesen össze vannak kötve). Ezeket is fő egyenpotenciálú összekötésekkel kell az épület földelőrendszerére csatlakoztatni. Az épületen belüli csatlakozás érdekében EPH-gerincvezetők alkalmazása is szükséges lehet. Az épületet érő villámcsapások esetén e bekötéseken is jelentős rész-villámáramok folyhatnak.
Magasházak esetében a villámvédelmi potenciál-kiegyenlítés követelményeinek teljesülése érdekében ezeket az összekötéseket a villámvédelmi terv szerint meghatározott épületszinteken meg kell ismételni.
- Minden olyan fémszerkezetet be kell kötni, aminek vízszintes kiterjedése 5 méternél nagyobb vagy a fémszerkezet az épület adott helyén egy szintmagasságnál nagyobb függőleges kiterjedésű. A csatlakozás lehetősége érdekében EPH-gerincvezetők alkalmazása is szükséges lehet. Egyedi megítéléssel dönthető el, hogy az épületet érő villámcsapások esetén e bekötéseken milyen értékű áramok folyhatnak és a bekötéseket ennek megfelelően kell kivitelezni.
- Az épület erősáramú csatlakozásának PEN-vezetője a TN rendszer kialakítása érdekében a fő földelősínre csatlakozik. Ez az épület csatlakozó főelosztójánál, illetve többszekciós épület esetén épületszekciónként elhelyezett főelosztókban valósul meg. Utóbbi esetben minden épületszekcióban van fő földelősín, amelyek önállóan csatlakoznak az épület földelőrendszerére. A PE-vezetők, valamint a szintén a fő földelősínre csatlakozó fő földelővezető, és az épület, létesítmény méretlen (esetleg mért) fővezetékeinek PE vezetői az erősáramú vezetékhálózat egyenpotenciálú összekötéseit biztosítják.
A fő egyenpotenciálú összekötések előírások szerinti megvalósíthatósága érdekében az épület földelőrendszeréről történő felállással a szükséges számú földelővezető „felállás”, majd EPH-sínek kialakítása szükséges az EPH-bekötésekhez, illetve az EPH-gerincvezetékek indításához. Ezek az EPH-sínek, csatlakozások kizárólag egyenpotenciálú összekötések céljára használhatók fel (kivétel a fő földelősín).

A házi fémhálózatok bekötésére vonatkozóan ma is jól használhatók az MSZ 172/1-1986 (visszavont) szabvány 3.2.4.2. szakasza alatti, házi fémhálózatok alatt felsorolt szerkezetek EPH-bekötésekre vonatkozó előírásai.

Kiegészítő egyenpotenciálú összekötések
A vonatkozó szabványelőírás alapján a fürdőkádat és/vagy a zuhanyt tartalmazó helyiségben helyi kiegészítő egyenpotenciálú összekötést kell létesíteni. Ez a műszaki intézkedés a hibavédelem, a potenciálkülönbségek létrejöttének megakadályozására tett intézkedések kiegészítése.
A helyi kiegészítő egyenpotenciálú összekötés kialakítása olyan „különleges” helyiségekhez kötött, ahol a helyiség használati jellege és az ott fennálló villamos körülmények miatt villamos hiba fellépte esetén fokozott a veszélyeztetés, illetve annak lehetséges következményei.
A kiegészítő egyenpotenciálú összekötés egyaránt kialakítható a helyiségen belül vagy kívül.
A kialakításhoz a védővezetőt és az összes jelen levő rögzített, fémes, illetve vezetőképes szerkezetet vezetékes úton össze kell kötni egymással. A bekötések kialakítása rövid, célszerű vezetékezéssel történjen, lehetőleg az adott szerkezet helyiségbe lépési pontja közelében. Azokat a szerkezeteket is csatlakoztatni kell, amelyek a fő egyenpotenciálú összekötések által csatlakoztatva vannak! A szennyvízcsöveket is csatlakoztatni szükséges, mivel a bennük lerakódó szennyvíziszap és az ott folyó víz vezetőképes. A bekötés korrózióálló fém közdarab műanyag csövekbe történő közbeiktatásával vagy rendelkezésre álló, csatlakozásra megfelelő fém szerelvény bekötésével lehetséges.
A fém béléscsővel rendelkező műanyag csöveket csak akkor kell EPH-ba kötni – erre rendszeresített, villamos csatlakoztatást lehetővé tévő elemekkel ¬–, ha az a szerkezet, amelyre csatlakoznak, nem látható el kiegészítő egyenpotenciálú összekötéssel.
A kiegészítő egyenpotenciálú összekötés vezetőinek legkisebb keresztmetszetét a szabvány előírásai szerint méretezni kell. Ennek megfelelően két villamos testet összekötő egyenpotenciálra hozó vezető vezetőképessége nem lehet kisebb, mint a villamos készülék testekhez csatlakozó védővezetők közül a kisebb vezetőképességű védővezető vezetőképessége. Villamos készülék testet és idegen vezetőképes részt összekötő egyenpotenciálra hozó vezető vezetőképessége nem lehet kisebb, mint a villamos készülék testre csatlakozó védővezető vezetőképességének fele.

EPH-csatlakozások a túlfeszültség elleni védelem összecsatolási pontjain
Az épületek belső túlfeszültség elleni védelmének témakörénél tárgyaltak szerint szükséges lehet az EPH-rendszer bővítése az összecsatolások előírás szerinti megvalósításához (lásd a zóna-koncepciónál leírtakat). Ennek érdekében az épület belső terében, az összecsatolási pontoknál szükségessé válik olyan EPH-sínek kialakítása, amelyek földelőrendszerre csatlakozása a lehető legrövidebb, és lehetőleg minél inkább függőleges (csak ez biztosít ugyanis az összecsatolási pontokon megfelelően kis hullámimpedanciával rendelkező földpotenciálú pontot a túlfeszültség-korlátozó eszközök számára). A megfelelő védelem szempontjából lényeges, hogy a védelmi eszköz működésekor a túlfeszültség-korlátozó eszközök Up védelmi szintjéhez milyen értékű feszültségesés adódik hozzá. A földelővezetőn fellépő feszültségesés túl nagy értéke számottevő mértékben ronthatja a védelem hatásosságát.

Ha közvetlenül a földelőrendszerről történő „felállások” megvalósításával nem lehetséges EPH-síneket létrehozni, vagy nem áll rendelkezésre betonalap-földelő, akkor az EPH-síneket egy földelőgyűrűvel a lehető legrövidebb úton össze kell kötni a rendelkezésre álló földelőkkel (a földelőrendszerrel), a villámhárító levezetővel és az épület fémszerkezetével (vasbeton betét stb.), valamint a házi fémhálózatokkal. Ha nincs földelőgyűrű (korábban nem alakították ki), akkor ezeket az EPH-síneket egyedi földelőkhöz kell csatlakoztatni és a síneket egy belső vezetőgyűrű alkalmazásával össze kell kötni egymással, valamint a földelőrendszerrel, illetve az érintésvédelmi célra alkalmazott földelővel, földelőkkel.

A kialakítás további szempontjai
Az érintésvédelmi (PE) vezetők erősáramú vezetők, amely vezetőket saját vezetékrendszerük védővezetőjeként együtt (azonos vezetékszerkezetben, védőcsőben, vezeték csatornában) kell vezetni. Ezzel ellentétben az EPH célú vezetők nem erősáramú vezetők, nem vezethetők villamos vezetékrendszerek vezetőivel együtt (azonos védőcsőben, vezetékcsatornában) akkor sem, ha erősáramú kivitelű vezetékek. Megfelelő viszont az önálló védőcsövezés vagy a közvetlen vakolat alá fektetés. Az erősáramú vezetékrendszerekkel azonos nyomvonalon történő vezetés megengedett. Az EPH-rendszer vezetőire nem előírás a szigetelt vezetékek alkalmazása. A korróziós és egyéb – állagot, élettartamot – veszélyeztető tényezőket figyelembe kell venni, az EPH-bekötéseket az épület élettartamára kell tervezni.

Az érintésvédelem és a fő egyenpotenciálú összekötés vezetékes rendszerei és e rendszerek vezetőinek, kapcsainak funkciói egymással nem keverhetők össze:
- EPH-rendszer elemét képező szerkezeteket nem szabad érintésvédelmi bekötés céljára felhasználni és
- érintésvédelmi rendszerről történő csatlakoztatás nem használható EPH-bekötésként.
Kivételesnek tekinthető eset, amikor egy meglévő családi ház házi fémhálózatait (víz, gáz, központi fűtés) a fogyasztói főelosztó PE-kapcsáról leágaztatott EPH-bekötéssel látunk el. Ez a megoldás – átmeneti jelleggel – csak addig fogadható el, míg az épület valamely építészeti jellegű beavatkozása során nem lesz lehetőség az épületnél földelőrendszer (az épület alapját körülvevő földelőgyűrű) kialakítására. Ekkor a fő egyenpotenciálú összekötéseket az előírt módon kell kialakítani.

Nem jelent problémát, ha az EPH-rendszer és a védővezetős érintésvédelmi rendszer a szükséges bekötések folytán vezetőképes kapcsolatba kerül egymással. Ilyen eset például, ha a villamos forróvíztároló védővezetővel való bekötése és a vízvezeték cső EPH-csatlakozása a két rendszer fémes összekötésére vezet.

Az EPH-vezetők alkalmazásának célja a nem villamos szerkezetek földelőrendszerhez történő potenciálrögzítése. Ezek a vezetők elvben állandó áramot nem vezetnek. Ez nem mindig teljesül, mert az épületeken, létesítményeken belül alkalmazott PEN vezetők helytelen alkalmazása esetén az EPH-rendszer vezetőin számottevő kiegyenlítő áramok jelennek meg, ami nem kívánatos kóboráramnak minősül. Ennek oka a TN-rendszerek helytelen kialakításában keresendő, amikor a PEN vezetőkben folyó üzemáramok egy része söntutak létrejötte folytán nem kívánt módon ráterhelődik az EPH-rendszerbe bekötött szerkezetekre. Ilyen esetekben ennek okát meg kell keresni és a jelenséget meg kell szüntetni, mert az épületen belül emiatt fellépő mágneses tér komoly zavar (EMC probléma), de egyes EPH leágazó vezetékeken akár veszélyes melegedések is létrejöhetnek, ami viszont már tűzveszélyt is okozhat.

Feltétlenül figyelembe kell venni, hogy az épületet érő villámcsapás esetén a villám épületszerkezeten keresztül folyó levezetési áramának jelentős része vezetéssel történő becsatolással az EPH-rendszerbe kötött szerkezetekre terhelődik, így az EPH bekötések vezetőin fog keresztülhaladni. Ezért az EPH-rendszer vezetőit és azok bekötési pontjait fokozott szakmai körültekintéssel kell kialakítani.
- Az EPH-vezetékezések hirtelen iránytörésektől mentesek legyenek. Törekedni kell arra, hogy az EPH-gerinc- és leágazó vezetékeken rész-villámáramnak felfelé tartó irányban ne kelljen folynia.
- Az EPH-rendszer vezetékezései rövidek és célszerűek legyenek, hurkokat nem tartalmazhatnak. Nagyon helytelen gyakorlat az EPH bekötő vezetékeket a rákötés helyén feltekercselni! A tartalékként feltekercselt EPH-vezeték fojtótekercs, ami akadályozza az impulzus-áramok átfolyását. Ilyen esetben gyakorlatilag nem történik meg a potenciálkiegyenlítés és a feltekercselt EPH bekötéssel áthidalt szerkezetek között vakár veszélyes értékű túlfeszültség is megjelenhet, megfelelő nagy rész-villámáram megjelenése esetén pedig elég az EPH bekötés (közvetlen tűzveszély, gyújtóforrás!) és „elszabadul” a túlfeszültség!
- EPH-vezetőt (mint bármely, rész-villámáram vezetésére kijelölt vezetőt) tilos ferromágneses anyaggal körülvenni!
Az EPH-gerinc- és leágazó vezetékek anyagtól és villámáram-igénybevételtől függő keresztmetszeteit a szabvány a következők szerint határozza meg.
- EPH-gerincvezető keresztmetszete nem lehet kisebb, mint az épület villamos berendezésében alkalmazott legnagyobb keresztmetszetű PE-vezető keresztmetszetének fele, de legalább 6 mm². Rézvezető esetén a keresztmetszet ne legyen nagyobb 25 mm²-nél, alumíniumvezető esetében 35 mm²-nél, acél vezető esetében 150 mm²-nél (a szabvány azonos áramterhelhetőséget vesz figyelembe). Ez az előírás azt célozza, hogy a PEN-vezetők üzemárama söntutak közvetítésével minél kevésbé terhelődhessen rá az EPH-rendszer vezetőire és a bekötött szerkezetekre. Ha az épületben nincs PEN-vezető alkalmazva, akkor ez a korlátozó előírás figyelmen kívül hagyható.
- Az EPH leágazó vezetők legkisebb keresztmetszete mechanikailag védett kivitelben 2,5 mm², anélkül 4 mm².
- A fő földelősínre (kapocsra) csatlakozó EPH-vezetők előírt legkisebb keresztmetszete réz esetén 6 mm², alumínium esetén 16 mm², acél esetén pedig 50 mm².
- Az EPH-vezetők keresztmetszeteinek meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy részt vesznek-e a villámáram kis, vagy jelentős részének vezetésében. Amennyiben igen, úgy szükséges az előbbiekben meghatározott keresztmetszeteket ennek megfelelően meg kell növelni. A villámáram kis részével terhelt rézvezető legkisebb keresztmetszete 6 mm², amelyik vezető pedig a villámáram jelentős részét is vezetheti, annak réz vezetőanyagra értett keresztmetszete nem lehet kisebb 16 mm²-nél.

Az épület víz- és gázmérőinek csatlakozási helyeit villamosan át kell hidalni (minden vízmérőt és minden gázmérőt). A vízmérők csatlakozási helyeit csak akkor kell áthidalni, ha a rá csatlakozó vízhálózat anyaga fém, vagy csővezetékei mindkét oldalon EPH-bekötésre alkalmas fémcsonkokkal rendelkeznek.

Forrás: Ádám Zoltán , www.villanyszaklap.hu